A játékkészítés nálam kiskori mánia. Több volt ez, mint hobbi, kicsit talán megszállott is voltam. Nagyszüleim pincéjéből mindig felloptam egyet a hatalmas barna csomagolópapírok közül és az egészet telerajzoltam... mezőkkel. Az első egy-két játék még egyszerű volt: a START-tól juss el a CÉL-ig, közben húzz egy halom szerencsekártyát és ölj meg lehetőség szerint néhány sárkányt, de méginkább dinoszauruszt. És persze te vagy Szuperegér, a főellenség pedig Kígyókirály, wow.
Aztán bonyolódtak a dolgok: jöttek a Varázsfegyveresek (unokatestvéremékkel lejátszott epizodikus fantasy sorozat, és azért annyi dramaturgiára nekünk is futotta, mint mondjuk a Power Rangersnek, kérem), akiknek egytől egyig volt varázsfegyverük és kivétel nélkül angol nevük volt. John-nak például kontaktlencséje volt, Stephen-nek szemüvege, Thomasnak pedig (ő volt a kedvencem) olyan varázskönyve, ami magába szippantott bármit (rakétát, varázslatot, gonoszságot), és aztán bármikor ki is eresztette azt. Idővel persze kifogytunk az angol nevekből, kínunkban már jött Jockey, Bobby és Samantha, de ez már a hanyatlás, az utolsó évadra elfogyott a lendület. Nem úgy a játékból, állati nagy játékteret lehetett bejárni, különféle szörnyeket elpusztítani az összegyűjtött varázsfegyverekkel (mindegyikhez másmilyenek kellettek), hogy aztán végül megküzdjünk a százegyfejű sárkánnyal. És becsszó, én mind a százegyet lerajzoltam a csomagolópapír közepébe.
Aztán később elért engem is (mint a legtöbb kisfiút) a HKK-láz, még a megjelenést követően. Rögtön fel is lelkesültem, A4-es papírok elő és vadul gyártottam a Darth Vadert (6/6-os mágikus-mágikus, (P), (5): Célpont lény vagy átáll a te őrposztodba vagy a gyűjtőbe kerül (ő választhat); idézet: "Vagy átáll vagy meghal, Felség"), sőt, még a plüssállataimból is készítettem egy egész ütős sorozatot.
A hibát ott követtem el, hogy beküldtem az elkészült lapokat a Beholdernek, aminek ők biztos kevésbé lelkesedtek, mint én, de mondjuk legalább visszaküldhették volna, nekem hiányoznak azért.
Ezt a kártyajátékot már azóta tervezgettem, mióta az első HKK-lapokat megrajzoltam, vonalzóval, rotringceruzával a nagyszüleim nappalijában, napokon át. Hogy majd amikor én készítem el a saját kártyajátékomat, és az emberek majd örvendeznek, játszanak, én meg persze hős leszek, legyőzöm a sárkányt, meg titkosügynök, feltaláló, író meg jedi. Hiába no, az ember fantáziája hamar szárnyrakap, ha a jövő tervezgetéséről van szó. Nekifutottam egyszer, akkor még rotringgal, nekifutottam kétszer, szintén rotringgal, ám az el is készült (még ma is megvan ám), meg nekifutottam háromszor is, számítógéppel bizony, órákig kerestem a laphátterekhez anyagot a Google-n, aztán eltelt jónéhány év, gimnázium, egyetem, és nekifutottam negyedszer. Nem azért, mert azt gondolom, hogy jól csinálom (igaz, szerintem pofásak) vagy mert hű de eredetinek gondolom a (szemmel láthatóan mindenfelől összelopkodott) formátumokat. Egyszerűen csak a szöszmötölés öröme miatt. Amiért az ember blogot is ír, meg fióknak rajzol (ugyan már, úgyis meg fogja egyszer mutatni másoknak). Alkot, vagy legalábbis úgy érzi, hogy alkot.
Másrészt meg ki tudja? talán hatvan év múlva ötödször is nekifutok. Persze, addigra már hősként, legyőzve a sárkányt, meg titkosügynök, feltaláló, író meg jedi.
Aztán bonyolódtak a dolgok: jöttek a Varázsfegyveresek (unokatestvéremékkel lejátszott epizodikus fantasy sorozat, és azért annyi dramaturgiára nekünk is futotta, mint mondjuk a Power Rangersnek, kérem), akiknek egytől egyig volt varázsfegyverük és kivétel nélkül angol nevük volt. John-nak például kontaktlencséje volt, Stephen-nek szemüvege, Thomasnak pedig (ő volt a kedvencem) olyan varázskönyve, ami magába szippantott bármit (rakétát, varázslatot, gonoszságot), és aztán bármikor ki is eresztette azt. Idővel persze kifogytunk az angol nevekből, kínunkban már jött Jockey, Bobby és Samantha, de ez már a hanyatlás, az utolsó évadra elfogyott a lendület. Nem úgy a játékból, állati nagy játékteret lehetett bejárni, különféle szörnyeket elpusztítani az összegyűjtött varázsfegyverekkel (mindegyikhez másmilyenek kellettek), hogy aztán végül megküzdjünk a százegyfejű sárkánnyal. És becsszó, én mind a százegyet lerajzoltam a csomagolópapír közepébe.
Aztán később elért engem is (mint a legtöbb kisfiút) a HKK-láz, még a megjelenést követően. Rögtön fel is lelkesültem, A4-es papírok elő és vadul gyártottam a Darth Vadert (6/6-os mágikus-mágikus, (P), (5): Célpont lény vagy átáll a te őrposztodba vagy a gyűjtőbe kerül (ő választhat); idézet: "Vagy átáll vagy meghal, Felség"), sőt, még a plüssállataimból is készítettem egy egész ütős sorozatot.
A hibát ott követtem el, hogy beküldtem az elkészült lapokat a Beholdernek, aminek ők biztos kevésbé lelkesedtek, mint én, de mondjuk legalább visszaküldhették volna, nekem hiányoznak azért.
Ezt a kártyajátékot már azóta tervezgettem, mióta az első HKK-lapokat megrajzoltam, vonalzóval, rotringceruzával a nagyszüleim nappalijában, napokon át. Hogy majd amikor én készítem el a saját kártyajátékomat, és az emberek majd örvendeznek, játszanak, én meg persze hős leszek, legyőzöm a sárkányt, meg titkosügynök, feltaláló, író meg jedi. Hiába no, az ember fantáziája hamar szárnyrakap, ha a jövő tervezgetéséről van szó. Nekifutottam egyszer, akkor még rotringgal, nekifutottam kétszer, szintén rotringgal, ám az el is készült (még ma is megvan ám), meg nekifutottam háromszor is, számítógéppel bizony, órákig kerestem a laphátterekhez anyagot a Google-n, aztán eltelt jónéhány év, gimnázium, egyetem, és nekifutottam negyedszer. Nem azért, mert azt gondolom, hogy jól csinálom (igaz, szerintem pofásak) vagy mert hű de eredetinek gondolom a (szemmel láthatóan mindenfelől összelopkodott) formátumokat. Egyszerűen csak a szöszmötölés öröme miatt. Amiért az ember blogot is ír, meg fióknak rajzol (ugyan már, úgyis meg fogja egyszer mutatni másoknak). Alkot, vagy legalábbis úgy érzi, hogy alkot.
Másrészt meg ki tudja? talán hatvan év múlva ötödször is nekifutok. Persze, addigra már hősként, legyőzve a sárkányt, meg titkosügynök, feltaláló, író meg jedi.
(az első elkészített kártya ez volt)
(az eredeti mérethez jobb klikk és "kép megjelenítése")
